Magyar kutatók az örvös légykapón keresztül vizsgálták a madárének szintaktikai felépítését.

Ezek szerint a madár, ahogyan öregszik, úgy, változik az éneke: egyre hosszabb és ismétlődő hangsorozatokat találunk benne, adja hírül a hvg.hu az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közleményét. Az ökológiai kutatócsoport az ELTE videlkedésökológiai tudósaival közösen adták közre tanulmányukat, mely szerint a madarak úgy próbálnak énekelni, hogy az egymás utáni kis hangelemek hangmagassága minél jobban különbözzön egymástól. Ilyen dallamot nehezebb kiénekelni, ezért a kutatók arra jutottak, hogy a hím madarak valószínűleg így próbálnak versenyezni, saját képességeiket reklámozni.

Az idős hímek ugyanis rendezettebben énekelnek a fiatalokhoz képest, egyedei hangelemeket és ismétlődő szekvenciákat alkalmaznak. Az direkt összefüggés a sorrendiség és a párválasztás között nem bizonyított, de feltételezhető, hogy a madarak nem csak azt mérik ezzel, ki a nagyobb jani, hanem a territórium megtartásában is szerepe lehet a madárfüttynek.