Vajon milyen szerepe van az iskoláknak a nemzetek és kisebbségek identitásának kialakulásában? Ez a kérdés foglalkoztatja gyermekkora óta Dunajeva Jekatyerina egyetemi adjunktust, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi és Politikatudományi Intézet kutatóját.

Dunajeva Jekatyerina pályaválasztását saját iskolai élményei és tapasztalatai motiválták. „A családom a ’80-as évek végén költözött Magyarországra az akkori Szovjetúnióból, a ’90-es években pedig magyar gyerekekkel jártam iskolába. Jól emlékszem arra, hogy mennyire kívülállóként éreztem magam. Az iskolai oktatás abban is meghatározó szerepet játszott, hogy az orosz identitásom mellett kialakítsak egy magyar identitást is” – avat be személyes gyermekkori élményeibe a fiatal kutató.

A társadalmi önazonosság kialakulása (főleg több identitású csoportok között) tehát már fiatal kora óta foglalkoztatta, ezért is kezdett el ezzel a témával foglalkozni PhD-tanulmányai alatt az Oregoni Egyetemen.

„Nemrég megjelent könyvemben például a magyar és orosz oktatáspolitikát hasonlítottam össze, a 18. századtól egészen napjainkig. Részletesen elemeztem, hogy az állam miként nevelt állampolgárokat a történelem során és ebben milyen szerepet játszottak az iskolák. Mindezt a roma kisebbség példáján keresztül szemléltettem, akikre szinte mindig is kívülállóként tekintett az állam. A roma identitást szintén az oktatáson keresztül igyekeztek megváltoztatni, ezzel gyakran erősítve a sztereotípiákat” – meséli a részletekről.

Dunajeva Jekatyerina a világ egyik legfontosabb felfedezésének a nyomtatás alkotóelemeinek feltalálását tartja, ami a modern könyvnyomtatás elterjedéséhez vezetett. „Hogy ennek milyen hatalmas hatása volt az emberiségre, arról részletesen beszámol Benedict Anderson a jól ismert Képzelt közösségek című könyvében.”

Szabadideje nagy részét családjával tölti, van ugyanis két kisfia, akik 4 és 6 évesek. Bár korábban tanult tangóharmonikázni, mostanában nem igazán jut rá ideje, nagyon szeret viszont kertészkedni és gombát szedni az erdőben.

Mint mondja, munkájával akkor lesz igazán elégedett, ha tudását nem csak elméleti kutatásokban tudja majd alkalmazni, hanem pozitív változást tud elérni a gyakorlatban is. Ehhez kapcsolódóan pedig arra is vágyik, hogy a társadalomtudományokon belül elért kutatási eredményeket jobban bevonják a szakmai vitákba is.