Jancsovics Klaudia az egyetemi mesterképzés alatt teljesen véletlenül fedezte fel a Narratívák sorozat 7.
kötetét, amely a videójátékok kutatásának egy tudománytörténeti vitáját mutatja be. Némelyik tanulmánnyal
azonban annyira nem értett egyet, hogy elhatározta, elkezd mélyebbre ásni és hangot ad saját
véleményének. Azóta a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza
lett, ahol az irodalom- és filmtudomány eszköztárával elemzi a videójátékokat és igyekszik átfogó képet
mutatni azok fejlődésének és kutatásának történetéről.
Szokatlan pályaválasztását szülei mindig is támogatták, sőt édesapjával gyakran együtt is játszottak. „Már egészen
kiskoromban elkezdtek érdekelni az akkor még a mai technológiához viszonyítva igen kezdetleges grafikával
rendelkező videójátékok. Sokszor figyeltem, ahogy édesapám játszik és pixeles szörnyek ellen küzd. Gyakran
együtt gondolkodtunk a pályák megoldásán, így számomra közösségi élménnyé vált a játék. Aztán a kezem
ügyébe akadt az első komolyabb videójátékom, a Shadow of Memories. A játék szövevényes története teljesen
magával ragadott, majd teltek az évek, én pedig folytattam a gamerkedést” – meséli a kezdetekről Klaudia.
„Mikor először jelentkeztem doktori képzésre, elutasítottak. Ekkor innen-onnan azt a javaslatot kaptam, hogy
foglalkozzak inkább klasszikus irodalomtudománnyal, de elhatároztam, hogy vagy a videójáték-kutatással
foglalkozom, vagy semmivel. Két évvel később újra megpróbáltam és felvettek. A történetem nagy tanulsága, hogy
sosem szabad feladni és türelmesnek kell lenni. Lehet, hogy valamit nagyon szeretnénk, de nem biztos, hogy
annak épp ott és akkor jött el az ideje” – folytatja a fiatal tehetség, aki Janet H. Murray-t, a videójátékok
kutatásának előmozdítóját tartja szakmai példaképének.
Mint meséli, nagyon szeret olvasni, bár ritkán jön össze, hogy eltöltsön pár órát egy jó könyv társaságában. „Jó
néha egy fiktív világba elmenekülni. Szerencsére a másik hobbim, a videójátékok a kutatási területem is egyben,
így sokszor a tudományos munkát is inkább kikapcsolódásként élem meg. Olyan is előfordul, hogy
végigjátszásokat nézek és ha közben bármi ötletem támad a disszertációmmal kapcsolatban, gyorsan lejegyzem.”
Egyébként, hogy pontosan ki találta fel a videójátékokat, arra szinte lehetetlen egzakt választ adni, hiszen
egymástól függetlenül, egy időben többen is dolgoztak azon, hogy a rendelkezésre álló technológiát a
kikapcsolódás és szórakozás szolgálatába állítsák. Az első grafikus játékok között említhető az 1952-re már
leprogramozott Tic-Tac-Toe, valamint az 1958-ban megjelent, William Higinbotham nevéhez fűződő Tennis for Two.
Aztán a technológiai fejlődésnek köszönhetően közel 60 év leforgása alatt hatalmas utat tettek meg a videójátékok
és mindinkább a mindennapjaink részévé váltak. A kutatók az 1990-es években kezdtek el jobban foglalkozni a
területtel, hogy megértsék, miben is áll a videójátékok egyedisége, vagy egyáltalán hogyan lehet őket megragadni.
Napjaink videójáték-kutatásait főként a game studies, vagyis a játéktudomány/játékkutatás kifejezéssel szokták
jelölni, amelyre a nemzetközi, interdiszciplináris párbeszéd a jellemző. A területen tevékenykedők többek között a
videójátékokra, az azokat körülvevő kulturális közegre és a játékosokra fókuszálnak.
Klaudia és az ELTE-s doktorandusz Fejes Richárd 2021-ben létre hozta a Game Studies Hungary levelezőlistát és
közösségi oldalt. Kezdeményezésük célja, hogy platformot biztosítsanak azoknak a magyar kutatóknak,
szakembereknek, akik játéktudománnyal foglalkoznak, érdeklődnek a témakör iránt. Fontos mérföldkő számukra,
hogy a 2022 szeptemberében megjelent Tiszatájban külön blokkot kapott a téma: Klaudia szerkesztésében négy
kutató (O. Réti Zsófia, Bódi Bettina, Pólya Tamás, Fejes Richárd) nívós tanulmánya olvasható.
Szerző: Farkas Alexandra
