A mostanság zajló szarvasbőgés lenyűgöző természeti jelenség, ám ebben az időszakban a sofőröknek arra is számítani kell, hogy a szarvasok az erdős, ligetes országút-szakaszokon az úttesten is felbukkanhatnak. Ilyenkor ugyanis az állatok jóval aktívabbak, veszélyérzetük csökken, ami könnyen vezethet közlekedési balesethez is. És talán nem gondolnánk, de az ilyen fajta elütések komoly hatással lehetnek a biodiverzitás csökkenésére is.

Régóta ismert, hogy az úthálózatok egyre kisebb területekre szabdalják az élőhelyeket, a megmaradt életterek elszigetelődése pedig világszerte hozzájárul a biodiverzitás csökkenéséhez. Egy nemrégiben megjelent kutatás szerint például Európában évente mintegy 194 millió madár és 29 millió emlős pusztul el az ütközések miatt, ami komoly veszélyforrást jelent az élővilág számára.

A kutatás szerint a nagy tömegben előforduló kistestű, valamint a korán ivaréretté váló állatok vannak a legnagyobb veszélyben, de gyakran lesznek vadgázolás áldozatai a növényi részeket fogyasztó, éjjel aktív fajok is. Úgy tűnik, a fekete rigó szénája áll a legrosszabbul közülük, a vizsgált 635 faj közül ugyanis ebből a tollasból ütik el a legtöbbet a sofőrök, egy kilométerre vetítve évente átlagosan 11,94 egyedet.

Nem feltétlenül a legtöbbször elütött fajok számítanak ugyanakkor a leginkább veszélyeztetettnek, így a gyakran gázolt házi veréb (2,7/km/év) például sebezhetőségét tekintve csak a 420. helyre került a kutatók rangsorában. A jóval kevesebb konfliktust megélő, hazánkban fokozottan védett császármadár (0,2/km/év), és a sebezhető bukovinai földikutya azonban főként e hatás miatt lokálisan akár a kihalás szélére is sodródhat.

Magyarországon – Markolt Ferenc kutatásai alapján – 2000-2011 közt közel 30 ezer állatot ütöttek el a gyorsforgalmi utakon, azaz ebben az időszakban hazánkban minden évben minden kilométerre kicsit több mint egy vadgázolás jutott. Tapasztalható volt ugyanakkor időbeli eltérés is: éjszakánként például háromszor annyi vadat gázoltak el a sofőrök, mint nappal és szürkületkor együttvéve, éves szinten pedig egy április-májusi és egy szeptember-októberi csúcsot, valamint egy téli mélypontot is el lehetett különíteni.

A tavaszi csúcsot őzeknél territóriumfoglalással, borznál az utódnevelés korai szakaszával, mezei nyúlnál pedig a bagzás kezdetével magyarázták a kutatók, a rókánál talált őszi csúcs pedig a fiatal egyedek helykeresésével fedett át. Jó tudni, hogy az őzek párzása július második felétől augusztus közepéig tart, amikor az állatok aktívabbak, többet mozognak és gyakran keresztezik a közutakat. Érdekes adalék, hogy a vizsgált időszakban vasárnaponként 140 %-kal több elütés történt a magyar gyorsforgalmi utakon, mint a hét többi napján, mely mögött forgalmi okok és emberi tényezők húzódhatnak.

A szarvasbőgés időszaka október közepéig tart, addig is vezessenek körültekintően!