Hogyan tehet elkötelezetté egy munkavállalót egy hiteles történet? Ez a kérdés foglalkoztatja kutatásai során Taxner Tündét, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskolájának PhD-hallgatóját, aki szabadúszó újságíróként és tudománykommunikátorként is tevékenykedik.
„Amikor négy évvel ezelőtt a mesterszakos szakdolgozatom témáján gondolkodtam, rádöbbentem, hogy mindig is érdekelt a történetmesélés. Ez a téma ugyanis kiskoromtól fogva áthatja az életemet, akárcsak mindannyiunkét. Észre sem vesszük, de folyamatosan történetekben próbáljuk meg értelmezni a világot és feldolgozni a tapasztalatainkat. Az pedig az emberi együttműködés csodája, hogy ezek a történetek közösségeket tudnak összefűzni és összetartani. A motivációm az, hogy a mélyére ássak ezeknek a folyamatoknak és a tudományos elméleteket a lehető legjobban összekapcsoljam a szervezeti gyakorlattal” – meséli Tünde, akinek kutatásai mellett egyetemi kurzusain is fontos szerepet kapnak a történetek.
„Gyakran be szoktam vinni az óráimra a kedvenc sztorikockáimat. Ezek mindegyik oldalán egy kis rajz van, és miután dobtunk velük, ezekből a képekből inspirálódva tudunk történeteket összefűzni. A kommunikáció területe pont ilyen változatos és gyakran kiszámíthatatlan, mint ezek a kockák” – vallja a fiatal tehetség, aki doktori kutatásai során azt vizsgálja, hogy miként lehet hiteles és emlékezetes történetek segítségével elkötelezetté tenni egy szervezet munkavállalóit.
„Mivel elkötelezett vagyok a fenntarthatóság mellett, környezetvédelmi civil szervezetek esetében azt vizsgálom, hogy hogyan értelmezik a munkájukat a szervezetek tagjai és milyen emlékezetes történeteket mesélnek róla. Az eredmények által közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy egy-egy hiteles történet miként mutathatja meg, hogy mi a környezetvédelemért folytatott munka értelme és miként tudja mindez tovább motiválni a szervezet többi munkavállalóját.”
Mint meséli, mindegyik életszakaszához kapcsolódnak olyan tanárok, akik egyben mentorai is lettek, és nemcsak szakmailag, hanem emberileg is terelgetik. „Nagyon felnézek azokra a pedagógusokra, kutatókra, akik lelkiismeretesen adják át a tudásukat az órákon és energiát, időt fektetnek a minőségi oktatásba” – mutat rá Tünde, aki úgy érzi, szülei talán már hamarabb látták, hogy ő maga is kutatással és oktatással fog majd foglalkozni, mint hogy ő beismerte volna magának ezt a vágyat. Emellett ráadásul rendkívül éles szemmel arra is biztatják őt, hogy bátran vágjon bele önálló projektekbe, és az egyetemi munka közben maradjon meg a kapcsolata az üzleti világgal is.
A kutatás és a vállalkozás mellett Tünde szerencsére az egészséges életmódra is gondosan próbál odafigyelni. „A doktori képzés felénél járva felismertem, hogy sokkal értékesebb a kiegyensúlyozott és egészséges mindennapokra és életmódra törekedni, mint távoli karriercélokat hajszolni. Szerintem a kutatói pálya kudarcokkal és nehézségekkel teli, ezért próbálok arra koncentrálni, hogy éppen a következő kitűzött célt elérjem, megálljak, és az apró sikert is tényleg megünnepeljem. Akkor vagyok elégedett, ha leteszek cikkeket, jó minőségű munkákat az asztalra, de közben nem hajtom szét magam” – meséli tudatosságáról a fiatal tehetség.
Az írás mellett persze olvasni is szeret, azt viszont már nem tudja eldönteni egy ideje, hogy számára mindez hobbi vagy kötelesség. „Nagyon szeretek verseket olvasni és mély, elvont szövegű zenéket hallgatni, Weöres Sándor, Elefánt és Solére az aktuális kedvenceim. Nagyon élvezem ahogy a művészetek ellensúlyozzák a tudomány szigorúságát a mindennapjaimban” – mondja Tünde, aki azt is vallja, hogy az élet kiszámíthatatlan, és a legjobbat gyakran elképzelni sem tudjuk, mielőtt megtörténik. Egy felejthetetlen pillanat sokszor akár egy olyan apró dologból is születhet, mint egy új kávézó felfedezése a városban.
A Kutatók Éjszakája 2018-ban elindított egy kezdeményezést, a Brain Star rovatot. Az interjúsorozat célja a sokszínű kutatói hivatás bemutatása, a kutatói és fejlesztői munka vonzóvá tétele a fiatalok számára – fiúknak és lányoknak egyaránt.