A tudomány az emberiség legnagyszerűbb projektje, amely arról szól, hogy az emberi természet gyengeségeit kijátszva próbál tudást szerezni a világ működéséről – ezt vallja Dr. Reichardt Richárd, az ELTE PPK Kognitív Pszichológia Tanszékének adjunktusa, aki kutatásai során arra próbál válaszokat keresni, hogy a váratlanság miként befolyásolja az emléknyomok létrejöttét.
„Az emlékezet lényegében a minket körülvevő világ belső leképezése, a váratlan helyzetek pedig sok esetben azt mutatják, hogy olyasmivel van dolgunk, amit még sosem tapasztaltunk. Ez talán a legfontosabb jele annak, hogy tanulni kell. A váratlanság tehát központi jelentőségű az emlékezet szempontjából, hatásainak pontos feltérképezése pedig átformálhatja a tudásátadást” – meséli kutatásairól Richárd, akit korábbi tanulmányai során leginkább a szkizofrénia nyűgözött le.
„A szkizofrénia a legmegdöbbentőbb példája annak, hogy az emberek képesek teljesen másképpen látni ugyanazt a dolgot: egyikük számára a piros lámpák sora csak bosszantó véletlen, a másiknak viszont egy nagyívű összesküvés egyértelmű bizonyítéka lehet. A mentorommal azt kezdtük el vizsgálni, hogy milyen sajátosságai vannak a váratlanság feldolgozásának a szkizofréniával küzdő személyeknél, én pedig lassacskán azon kaptam magam, hogy az alapkérdés jobban érdekel. Jelenleg ugyanis még azt sem értjük teljesen, hogyan befolyásolja a váratlanság a kogníciót általában” – mutat rá.
Mint mondja, számára az a világ legnagyobb felfedezése, hogy az agy hozza létre a tudatos élményeket. „Wilder Penfield a 20. század elején megmutatta, hogy az agykéreg elektromos ingerlése mozdulatokat vagy érzéseket válthat ki, sőt egyes esetekben akár emlékek felidézését is. Mivel a mesterséges elektromos ingerlés feltehetőleg hasonló fizikai folyamatokat vált ki, mint az idegrendszer normális tevékenysége, ezért ez a kísérlet sokakat győzött meg róla, hogy az agy kreálja az elmét. Ez a felfedezés a modern idegtudomány egyik pillére” – világít rá Richárd, aki szakterületének legújabb felfedezéseiről cikkek formájában is rendszeresen beszámol az Élet és Tudomány Agyi aktualitások rovatában. Ez az ismeretterjesztő tevékenység korábban hobbiként indult számára, mára azonban már kezd jóval több lenni annál.
Kutatásával kapcsolatos egyik legemlékezetesebb élménye az, hogy a koronavírus miatti lezárások teljesen keresztülhúzták a terveit, ezért belevágott az online adatgyűjtésbe. „Néhány hét leforgása alatt sikerült minden technikai problémát megoldani, pedig rengeteg volt. Mikor már azt hittem, hogy működik a rendszer, újabb hibaüzeneteket kaptam. Kiderült, hogy a Google szerverei álltak le aznap délelőtt. Úgy éreztem, minden ellenem van, aztán úgy, hogy még így sem tudnak legyőzni” – emlékszik vissza Richárd, aki azokat a filmeket és könyveket kedveli leginkább, amelyek nem veszik magukat túl komolyan és komikussá teszik az emberi lét furcsaságait.
Mint meséli, sokan inspirálták az idők során, főleg a kitartásra, a kíváncsiságra és a leleményességre tud felnézni. A példaképekben viszont nem hisz, meglátásai szerint ugyanis mindenki csak egy gyarló ember, akiben a sok jó mellett általában legalább annyi rossz is megtalálható. A legjobb, ha az ember maga tűzi ki a céljait és nem próbál meg másra hasonlítani. Az inspirálódáshoz viszont szerinte nem létezik egy bevált receptúra. Az ugyanis mindig olyankor történik meg, amikor az ember kicsit megnyugszik és a hétköznapi tennivalók súlya nélkül eltölt egy kis időt szabadon.
Családja eleinte kétkedve fogadta, hogy kutató lesz, mert már mögötte volt egy teljesen elhanyagolt egyetemi képzés, de ahogy haladt félévről félévre és képzésről képzésre, elhitték, hogy tényleg az akadémián a helye. Nagypapája viszont sajnos már nem láthatta, hogy elkezd komolyan venni valamit, pedig ő lett volna a legboldogabb ettől.
A Kutatók Éjszakája 2018-ban elindított egy kezdeményezést, a Brain Star rovatot. Az interjúsorozat célja a sokszínű kutatói hivatás bemutatása, a kutatói és fejlesztői munka vonzóvá tétele a fiatalok számára – fiúknak és lányoknak egyaránt.
