„Szerencsére volt már néhány hűha-élményem, amikor igazán izgalmas dologra jöttem rá” – meséli Világos Blanka csillagász, akinek szakterülete a nukleáris asztrofizika. Azzal foglalkozik, hogy a Világegyetemben hol keletkeznek a különböző kémiai elemek, nevével pedig már a nívós Science magazin szerzői közt is találkozhatunk.
„A csillagászat 12 éves korom óta nagyon érdekelt, a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiára készülve pedig már gimnáziumban biztos voltam benne, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Külön fűszert adott érdeklődésemnek a Szilárd Leó Fizikaverseny, ahol összeért a csillagászat a magfizikával. Itt jöttem rá, hogy a nukleáris asztrofizika kifejezetten magával ragad, legfőképp azért, mert elképesztően sok terület találkozik ezen a területen” – meséli Blanka, akivel azóta sokat fordult a világ és most szeptemberben már doktori kutatásait kezdi Stockholmban.
Az elkövetkező években azt fogja vizsgálni, hogy az egymás körül keringő neutroncsillagok összeolvadása esetén milyen fényt látnánk távcsöveinkkel és hogyan tudunk az észlelt spektrumból arra következtetni, hogy milyen összetételű anyag keletkezett, milyen körülmények között. Mint mondja, ez azért is nagyon izgalmas téma, mert ezeket a kérdéseket gravitációs hullámok segítségével tudjuk felfedezni, ehhez képest a csillagászok kutatási eszközeit tekintve még mindig a távcső jut elsőre eszünkbe.
Legfőbb kívánsága most az, hogy legalább még egy kilonóvát, azaz két egymás körül keringő neutroncsillag összeolvadását lássa doktori képzése alatt. „Ugyanezért valójában sok csillagász szurkol, ugyanis nagyon szeretnénk még sokszor látni, hogy mi is történik ilyenkor a természetben. De persze az Univerzum egy olyan labor, amit nem tudunk ütemezni, az akkor adja a következő eseményt, amikor épp úgy tartja” – mélázik Blanka.
Mint meséli, a szakma mellett mindig is nagyon fontosnak tartotta a mozgást. „Régebben lovagoltam, két éve pedig elkezdtem szinkronúszni. Utóbbi egy nagy gyerekkori álmom volt, amibe sose mertem belevágni, most viszont elképesztően élvezem és rengeteg erőt merítek belőle. Féltem, hogy nagyon sok időt elvesz, de egy percét se bánom, mert sokkal teljesebbnek érzem vele az életemet. Mentálisan is sokkal letisztultabb vagyok, ha néha kifárasztom magam testileg” – meséli a fiatal tehetség, aki hosszútávon annak örülne, ha egyszer ő maga is vezethetne egy kutatócsoportot. Úgy érzi, izgalmas lehet felül összekötni azokat a szálakat, amelyek több ember munkájából állnak össze. Nem lehet véletlen, hogy témavezetőjét, Maria Lugarot tartja példaképének, aki kitűnő vezetője a csoportnak, emellett négy gyermek édesanyja és egy rendkívül szimpatikus személyiség.
„Szüleim mindig is nagyon támogatták a tanulmányaimat. Volt idő, hogy próbáltak meggyőzni, hogy menjek inkább informatikusnak, mert nagyon hasonlóan kell most is programoznom, mint amire ott van szükség, ráadásul az sokkal biztosabb pályának is tűnt. De hajthatatlan voltam, így később ők is belátták, hogy így lesz a legjobb” – emlékszik vissza Blanka.
A gyermekeknek is azt javasolja, hogy keressék meg azt, ami igazán lázba hozza őket és érdeklődjenek, legyenek kíváncsiak. „Fontos, hogy akkor is próbáljanak maguk maradni, ha gúnyolják őket. Én is kaptam hideget, meleget, mert szerettem tanulni, de végig tudtam, hogy megéri, és sokkal több lehetőségem lesz, mint a többieknek. Hagyott sebeket, de mi lett volna nagyobb seb, ha nem az, hogy feladom önmagam?”
A Kutatók Éjszakája 2018-ban elindított egy kezdeményezést, a Brain Star rovatot. Az interjúsorozat célja a sokszínű kutatói hivatás bemutatása, a kutatói és fejlesztői munka vonzóvá tétele a fiatalok számára – fiúknak és lányoknak egyaránt.
