Brain Star rovatunkban fiatal kutatókat ismertetünk meg a nagyközönséggel. Pillants bele egy kutató életébe! A sebészet rendkívüli precizitást kíván, és nem túlzás, hogy sebészeti beavatkozásokkal napi szinten életek tucatjait mentik meg, vagy jelentős javulást segítenek elő az életminőségben. Azzal, hogy a sebészetben is megjelentek a speciális robotműszerek, mostanra sosem látott teljesítményre lett képes – az ember. Mert a robotot a legtöbb esetben a sebészetben az ember irányítja, és bizony ezt is külön meg kell tanulni. Nagyné Elek Renáta tudományos pályáján ezt az egészen elképesztő kutatási területet választotta.

A minimál invazív sebészet – röviden MIS – lényege, hogy a műtétet a lehető legkisebb sebzéssel végzik el, vagyis a sebész néhány egészen apró bemetszésen keresztül éri el az operálandó területet. A robotasszisztált MIS ennek a sebészeti formának a robottal támogatott megoldása – meséli Nagyné Elek Renáta, az Óbudai Egyetem Egyetemi Kutató és Innovációs Központ Bejczy Antal iRobottechnikai Központjának PhD-hallgatója.

A robot által olyan extra funkciók is elérhetővé válnak, mint a 3D-látás, a kézremegésszűrés vagy a pontosabb mozdulatok – de persze magát a robotot egy ember irányítja. A robotasszisztált MIS egy nagyon komoly, tanulandó feladat.

„A személyre szabott tréning és a sebészeti készségek kiértékelése esszenciális feladat, azonban jelenleg ez nem része a klinikai gyakorlatnak. Kutatási munkám az objektív sebészeti készségfelmérés algoritmikus támogatása, amely magába foglalja a technikai készségek (megfelelő erők használata, szövetek fel nem sértése stb.) és a nem-technikai készségek (döntéshozás, helyzeti tudatosság, megküzdés a stresszel stb.) vizsgálatát. Kutatási témám továbbá a sebészet gépi látás alapú támogatása és automatizálása” – részletezi Renáta tudományos munkáját.

A fiatal tudós mindig is orvosi jellegű kutatásban szeretett volna részt venni, ezt kiegészítette műszaki érdeklődése is, így nem csoda, hogy rátalált erre a területre. „A különböző tudományok fúzióját nagyon szépnek és úttörőnek találom” – teszi hozzá.

Amikor példaiképéről kérdezzük, Renáta egy igazán izgalmas, már-már sci-fibe illő választ ad. „Valamiféle jövőbeli én-kép a példaképem, aki az én erőforrásaimból dolgozik, csak a pozitív tulajdonságaim fel vannak erősítve benne. Számomra ez a legmotiválóbb, mert elérhető, de azért dolgozni kell érte.” Majd hozzáteszi, azért valószínűleg ezt a képet sok-sok inspiráló ember alakította ki.

Renáta szerint a szellemi munka mellett elengedhetetlen a kikapcsolódás. Fel kell töltődni, lazítani, pihenni és megtalálni az ideális egyensúlyt. A férjével és a barátaikkal mindig jut idő közös programokra, egy jó beszélgetésre vagy társasjátékra – mostanában persze inkább online formában van ezekre lehetőségük. És mivel erdő mellett laknak, Renáta gyakran jár ki sétálni, futni, sokat olvas, de az abszolút kedvenc: a kutyája. „Egy egyéves golden retriever gazdija vagyok, rengeteget tanulunk együtt.”

A fiatal kutató azt mondja, elégedett azzal az úttal, amelyen halad, de nem tudja elképzelni, hogy egyszer majd hátradőlve kijelentheti: most már kész, mindent elért. „Pont ez a szép ebben a szakmában, hogy folyamatosan új kihívásokat lehet magunk elé állítani.”