Ezt vallja Nagy Adrienn DLA, a MOME egyetemi adjunktusa és a RIENNE Creations és RIENNE Bride divatékszer márkák alkotója, akivel oktatói-kutatói tevékenységéről, alkotói inspirációról és a művészi tudatosságról beszélgettünk.

Hogyan jött az ötlet, hogy saját márkát hozz létre?

Amikor hazajöttem New York-ból, ahol a Marc Jacobs-nál dolgoztam divattervezőként, jelentkeztem a MOME doktori képzésére. A doktori iskola mellett, egyfajta hobbiként indult a márka, amivel először csak a kreatív energiáimat szerettem volna levezetni. Végül úgy alakult, hogy mindez kinőtte magát egy komolyabb vállalkozássá, és most már a tanítás mellett a RIENNE Creations és a RIENNE Bride márkáim építése a másik fő tevékenységem. Az utóbbi a menyasszonyi vonalam, amit pár évre a RIENNE Creations divatékszermárkám megalapítása után hoztam létre.

Mesélnél arról, mi inspirál? Hogyan tudod folyamatosan fenntartani az alkotási vágyad az újabb és újabb különleges ékszerek tervezéséhez?

A hagyományos kézműves technikák mindig érdekeltek. A magyar népművészetben a gyöngyművesség, a gyöngyös párták karakteresen jelen vannak, amelyekből sokat merítettem a márka elindításakor. Természetesen minden évben jön hozzá más inspiráció is, aminek forrása lehet egy utazás, egy új alapanyag vagy egy kortárs képzőművész. Az alkotói tevékenység számomra esszenciális. Sokszor úgy érzem, nem is fent tartani kell időről időre, hanem inkább levezetni.

Van példaképed? Ha igen, ki az és miért?

Ha nem is példaképeim, de múzsáim vannak. Többen közülük a márkám vásárlói is. Olyan nőkről van szó, akik életükkel, munkásságukkal, jó tanácsaikkal hatással vannak rám. Konkrét neveket pedig azért nem említenék, mert biztosan nem lenne teljes a lista.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életpályád alapján?

Sok mindenre büszke vagyok, és hálás, amiért ennyi mindent megtapasztalhattam az életpályám során. Fantasztikus élmény volt bejutni Marc Jacobs-hoz New York-ba, de a doktori kutatásomra is büszke vagyok. A doktori mesterművem egy szabászati könyv lett, amit remélem egyszer sikerül kiadni is. Büszke vagyok a hallgatóimra és persze arra is, hogy az ékszereimet már New York-ban és Luxemburgban is lehet kapni.

Mit jelent számodra a siker?

A klasszikus értelemben vett sikerre már egyre kevésbé fókuszálok. Sokkal többet jelent számomra az, hogy teljes életet éljek. Ha az ember meg tudja teremteni a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, az már egyfajta siker. Sok szakmai beteljesedés és megvalósulás van már mögöttem, ami ad egyfajta elégedettségérzetet.

Mivel foglalkoztál pontosan a doktori kutatásaid alatt?

Új és innovatív szabászati eljárásokat kutattam. Mindig is érdekelt a forma, a szabászat művészete. A különböző szabászati metódusok közül azok kifejezetten felkeltették az érdeklődésemet, melyeknél a tervező és a szabásmintát szerkesztő személye nem válhat ketté, hiszen a szabásminta létrehozása a kreatív tervezői folyamat szerves része.

Miért tartottad fontosnak a DLA fokozat megszerzését?

Ennek inkább az oktatói tevékenységemben van jelentősége. Egyébként maga a kutatási témám, maga a kutatói tevékenység érdekelt, és erre a MOME doktori iskolája ideális lehetőséget adott.

A MOME-n fiatal divattervezőket tanítasz. Mit javasolsz a pályakezdő művészeknek, mire érdemes figyelniük? 

Nagyon szeretem látni, hogy évről évre hogyan változik a pályakezdők gondolkodása, jövőképe. Az elmúlt időszak eseményeiből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy nem lehet most hosszú évekre előre tervezni. Ez rendkívüli rugalmasságot kíván, nem csak a pályakezdőktől. Az egyéni intuíció most nagyon jól is működhet, mert a racionális világban elég nagy a káosz. Azt tanácsolnám – és tanácsolom is a fiataloknak, hogy kövessék a megérzéseiket és merjenek szokatlan döntéseket hozni.

Mit gondolsz, milyen készségek fejlesztésére van szükségük ahhoz, hogy megtalálják önmagukat?

A tudatosság nagyon fontos. A legtöbb fiatal, akivel az egyetemen találkozom, ösztönösen művész. Azonban a művészi önismeretüket fejleszteni kell. Ki kell deríteni, kinek mi az erőssége. Az alkotás folyamatát is tudatossá kell tenni. Ez az a része a művészetnek, ami elég jól tanítható.