Antibiotikum rezisztencia kialakulása és annak megelőzése szennyvizeinkben

A környezetvédelem egyik fontos kihívása napjainkban a víz minőségének megőrzése, illetve javítása. Az utóbbi évtizedekben a szélesspektrumú antibiotikumok felhasználása jelentősen megnövekedett. Ennek két oka van: egyrészt számos vény nélküli orvosság kapható, másrészt sok esetben indokolatlan az alkalmazásuk. A gyártási folyamatokon keresztül, a lejárt vagy eldobott termékeken, illetve a természetes biológiai kiválasztáson keresztül kijutnak a környezetünkbe. A szennyvíz tisztítása önmagában is nagy kihívást jelent, hiszen a környezetbe jutó szennyező anyagok sokfélék lehetnek és különböző koncentrációban fordulhatnak elő, mely hatással van a szennyvíztisztítás hatékonyságára. Az ivóvizekben felhalmozódott antibiotikum maradványok eltávolítása a hagyományos vízkezelési technológiákkal nem megoldható. Ennek számos következménye van a környezetre nézve: felhalmozódhatnak a növényekben, állatokban; beépülhetnek az élő szervezetbe, valamint hozzájárulnak a napjainkra világméretű problémát okozó antibiotikum rezisztencia terjedéséhez.

A rezisztens és multirezisztens baktériumok és gének elterjedése súlyos kockázatot jelent az emberiség számára. Ezek kifejlődésének melegágyai a kommunális szennyvíztelepek lagunái, hiszen a tisztított szennyvízzel az élővizekbe került antibiotikumok, valamint a rezisztens gének és baktériumok további veszélyforrást jelentenek. Kutatásunk során arra keressük a választ, hogy az ionizáló sugárzás segítségével lehetséges-e szennyvízben lévő antibiotikumok antibakteriális hatásának megszüntetése, annak megelőzésére, hogy az antibiotikummal szembeni rezisztencia kialakuljon.