Teljesen lenyűgözi a hálózatkutatásban rejlő tudományos és innovációs potenciál Szám Dorottyát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fiatal munkatársát. Már az óvodában sejthető volt, hogy egyszer tudományos pályára lép.

„Furcsán néztek rám a dadusok, amikor a fiúkkal legóztam, ahelyett, hogy a lányokkal babáztam volna. Csak azért is legóztam, hogy bosszantsam őket. Egész városokat építettünk fel legóból, ami sokkal izgalmasabb volt, mint a többi játék.”
Dorottya még gimnáziumba járt, amikor felfedezte a 129259-es kisbolygót, amely szülővárosa után a Tapolca nevet kapta. Az igazi fordulat aztán egy szürke szeptemberi hétköznap jött el, amikor kezdő növényorvos mesterszakos hallgatóként diplomamunka témát keresve bekopogtatott egyik kedves tanára, Takács András irodájába.

„Pogány Miklós kollégájával ők ajánlották számomra a Botrytis cinerea gomba fehérjéinek kutatását. Megmondták őszintén, hogy ez nem egy egyszerű téma, sokat kell hozzá tanulnom és saját forrásból egy időre Budapestre kell költöznöm a kutatómunka miatt. Cserébe viszont egy nagy költségvetésű projektbe kapcsolódhatok be, amely számos új kihívást tartogat. Bár nem vetett fel a pénz, azonnal igent mondtam a munkára. Életem egyik legjobb döntése volt, amely két kari TDK győzelmet, egy OFKD országos különdíjat és három publikációt hozott még a mesterképzés ideje alatt. Azon a szeptemberi napon nem is gondoltam, hogy évekkel később a dolgozatom alapjául szolgáló ötletet továbbfejlesztve az EIT EWA európai startup inkubációs programba is bejutok” – meséli a fiatal tehetség.

Mint mondja, a Botrytis cinerea gomba több szempontból is figyelemre méltó. Tág környezeti tűrőképességének köszönhetően változatos éghajlati körülmények között szinte az egész Földön megtalálható és több száz mezőgazdasági haszonnövényünket képes megtámadni szürkerothadást okozva. Néhány borszőlő fajta, így például a Furmint esetében azonban egyedülálló hasznot is hozhat ez a gomba a nemesrothadás, vagyis az aszúsodás által.

„Nagyon keveset tudunk ennek a kettősségnek az okáról és a Furmint szőlőbogyók, valamint a felületükön tenyésző ezüstszürke fonalas Botrytis cinerea gomba kapcsolatáról. Az viszont biztos, hogy a gomba sejten kívülre kiválasztott fehérjéi bejutnak a szőlőbogyóba és különleges hálózataikat felépítve gyarmatosítják a szőlőt. Ezeknek a hálózatoknak az elemzése pedig segítségünkre lehet a szürkerothadás elleni célzottabb növényvédőszer-hatóanyagok fejlesztésében” – folytatja a fiatal kutató.
Mint arra külön rámutat, a hálózatkutatást ma már személyre szabott gyógyszerek készítésére is felhasználják, agrártudományi alkalmazására viszont mindeddig még nem volt példa. Nem véletlen, hogy Dorottya az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb felfedezésének is a kutatási területéhez kapcsolódó skálafüggetlen hálózatokat tartja.

„Ezen hálózatok hibatűrése igen jó, ami lehetővé teszi, hogy stabil és jól működő bonyolult biológiai rendszereket hozzanak létre. Ilyen például az idegsejtek hálózata, a rákbetegség kialakulása és a COVID-19 járvány terjedése is. Vagyis, a skálafüggetlen hálózatok egymástól nagyon távol eső élettudományi struktúrákban és bonyolult folyamatokban egyfajta törvényszerűségként, rendezettségként jelennek meg. Az ebben rejlő innovációs lehetőségek messze túlmutatnak az akadémiai szféra falain.”
A természet közelsége egyébként mindig feltölti őt, legyen az akár egy esti séta egy parkban vagy egy komolyabb hegyi túra. Legutóbb például a Svájci-Alpokban jutott fel egy kutató barátjával az Eggishorn 2927 méter magas sziklacsúcsára, ahonnan páratlan kilátás nyílt az Alpok legnagyobb gleccserére. Nagy vágya, hogy egyszer olyan, települések fényétől távoli helyre is elutazhasson, ahonnan a Tejút mellett még akár más galaxisokat is megfigyelhet szabad szemmel.

Az utazásokhoz szerencsére a tudományos konferenciák is számos lehetőséget nyújtanak számára, amelyekre szívesen jár a tapasztalatok megosztása miatt. „Fontosnak tartom, hogy mások is megismerhessék az eredményeimet és ilyen módon is visszajelzéseket kapjak a munkámról. Mindez nélkülözhetetlen egy olyan, döntően magányosan űzhető szakma esetében, mint a kutatás” – hangsúlyozza Dorottya.

Azt vallja, hogy Marie Curie életpályája sok nő számára lehet példaértékű, aki természettudományos kutatást folytat. „Marie sokat küzdött azért, hogy elfogadják nőként a még ma is alapvetően férfiak által uralt akadémiai közegben, de számomra a magánélete is példaértékű volt. A Pierre Curie-vel kötött házassága kiegyensúlyozott, őszinte és mély, egymást támogató kapcsolaton alapult. Ez tette lehetővé, hogy lenyűgöző tudományos eredményeket érjenek el együtt, melyeket két Nobel-díjjal is jutalmaztak.”
Mint mondja, az elégedettség legtöbbször csak egy pillanatnyi állapot, sokkal fontosabb az odavezető út. „A tudományos pálya tele van kudarcokkal, buktatókkal és zsákutcákkal. Van, hogy tizedszerre sem sikerül a kísérlet, ömlenek a műszerekből a pocsék adatok, mire az ember rájön, hogy rossz a hipotézis. Valamiről bebizonyítani egy sor kudarc után, hogy hányféleképpen nem működik, igencsak kiábrándító érzés. Ugyanakkor ez is egyfajta eredmény, bár ezt roppant nehéz tudatosítani magunkban” – meséli a fiatal tehetség, akinek meggyőződése, hogy csak abban találhatjuk meg a hivatásunkat, amit igazán szeretünk, és amin tiszta szívvel dolgoznánk akkor is, ha már nem fizetnének érte.