Egy esztendeje, hogy a pandémia ránk zárta a világot. Egyre többen, egyre nehezebben éljük meg életünk terének beszűkülését. A modern ember számára szokatlan ez a röghöz kötöttség, ugyanakkor ösztönözheti is másféle világok bejárására: eltűnt és eltörölt, képzeletbeli és a közös emlékezetben lévő terek, ismertnek vélt helyek rejtelmeinek megismerésére.
A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai ebben a hónapban ezért különleges utazásra hívják a – még mindig – távoli látogatókat a múzeum blogján, Facebook– és Instagram oldalán. A tér használatának ókori és jelenkori módozatai, helyek emlékének, nevének megőrzése vagy éppen átírásának, kiradírozásának szándéka, egykori terek újraalkotása a digitális technika segítségével számos izgalmat tartogat; ünnepi és mindennapi helyek, emlékezetre méltó és csak emlékekben őrzött terek elevenednek meg a régész, történész, művészettörténész és restaurátor szakemberek írásaiban.
Március lévén, különleges hangsúlyt kap a Nemzeti Múzeum épülete és a Múzeumkert: forradalmi események és az emlékezés helyszíne, a zajos városban felüdülést kínáló kert és padjai, a jól ismert, ikonikus épület, műemlék, amely szakmai közösségünk számára egyben munkahely, az általunk gondozott műtárgyak lakóhelye. A „hely”-ről való gondolkodás ugyanakkor másfajta intellektuális kalandozásra is rábírta muzeológusainkat: körbejárjuk a lakóhely, a lelőhely, a vesztőhely, az emlékhely, az átnevezett hely, az ősi/történelmi hotspot, a kirakat és a műhely, a kint és bent, a fent és a mélyben fogalmát.
Kattints ide és indulj el velünk:
