A közelmúltban vált bizonyossá, hogy a Balatonban is vannak 50-100 µm-es mikroműanyagok, amelyek nemcsak önmagukban jelentenek problémát, hanem a gyógyszermaradványokkal közösen egyaránt kedvezőtlen élettani hatásokkal bírnak.

Az ökoszisztémákban megjelenő mikroműanyag-terhelések az utóbbi évtizedben világszerte egyre nagyobb aggodalomra adnak okot, ezek a parányi polimerek ugyanis akut és krónikus hatásokat okozhatnak az algákban, illetve a különböző gerinctelen és gerinces szervezetekben is.

Emellett ráadásul az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a mikroműanyagok felületéhez különféle emberi eredetű szennyező anyagok (pl. gyógyszermaradványok, policiklusos aromás szénhidrogének és növényvédőszerek hatóanyagai) is hozzákötődhetnek, ami még tovább erősítheti az anyagok toxikus hatását, valamint az élő szervezetekben és a táplálékláncban történő feldúsulását.

A balatoni vizsgálatok során a MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. szakemberei összesen hétfajta polimertípust azonosítottak a tóban az 50-100 µm mérettartományban, melyek közül a polipropilén- és a polietilén-szemcsék voltak a leggyakoribbak. Típustól függetlenül 1000 literenként átlagosan 5,5 db fordult elő belőlük, amely hasonlónak mondható a különböző európai tavakban mért értékekhez.

Ezen túl a magyar kutatócsoport azt is igazolni tudta, hogy a polisztirol és a polietilén önmagában, illetve egyes fogamzásgátló-maradványokkal (azaz progeszteronnal, drospirenonnal és levonorgesztrellel) együtt viselkedési és biokémiai változásokat okoz a nagy vízibolha egyedeiben. 

A mikroműanyagok számtalan egyéb környezeti problémát is okoznak. Az óceánokba kerülő, évi nyolcmillió tonnányi műanyag például számtalan teknős, hal, madár és tengeri emlős pusztulását okozza, melynek egyik oka az, hogy a prédához való hasonlóság miatt az állatok sokszor ezt a jórészt emészthetetlen matériát is elfogyasztják.