Brain Star rovatunkban fiatal kutatókat ismertetünk meg a nagyközönséggel. Pillants bele egy kutató életébe! Eleinte döntésképtelenség miatt választotta a PhD-t, majd a doktoranduszi évek alatt egyszer csak rátalált arra, amit keresett. Ami igazán az ő területe, amit azóta is kutat: a nanorészecskék és a nanotechnológia lebilincselő tudományát. Dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla, a Semmelweis Egyetem egyetemi docense azt mondja, tudományterülete teljesen magával ragadta. Ma már a világ egyik legnagyobb felfedezésének is a nanorészecskék felismerését, kutatását tartja.

A nanotechnológia bizonyos értelemben a végletek, az apró és a hatalmas fantasztikus összehangolásának tudománya. Az évezredek alatt megismert, mindent átható, grandiózus természeti törvények és az atomok elképzelhetetlenül apró szintjének izgalmas játéka. 

A nanotechnológia eredményei körbevesznek bennünket, jelen vannak mindennapjainkban – meséli Dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla, a Semmelweis Egyetem egyetemi docense. „Kutatásaink során olyan polimerekből felépülő szálas rendszereket állítunk elő nanotechnológiai módszerekkel, amelyek alkalmasak lehetnek szövetek pótlására, sebfedésnek, de akár hatóanyaghordozó rendszereknek is.” Ha ezekhez a szálas rendszerekhez nanorészecskéket is adunk, olyan új, előnyös tulajdonságokkal gazdagíthatjuk őket, amely egyszerre több fronton is segítheti a páciensek és az orvosok életét, például a diagnózis felállítása vagy terápiás kezelés terén – teszi hozzá.

Angéla egyetemista korában beleszeretett a mikrobiológiába, és szeretett volna kutatni is ezen a területen, azonban ott nem fogadták, mivel nem orvosnak tanult, hanem klinikai kémikusnak. Egy hét múlva viszont volt egy kolloidikavizsga, ami új irányt adott Angéla tudományos pályájának. A vizsga után ugyanis a tanárnő megkérdezte, nem csatlakozna-e az ő tanszékükhöz Angéla, mert ott tárt karokkal várnák. „Ekkor kezdődött meg egy különleges utazás: megmutatta milyen csodálatos a kutatói élet, a gondolkodás szabadsága és a kreativitás fontossága.” 

A fiatal kutató egyik példaképe az elméleti fizika talán legnagyobb 20. századi elméje, Richard Feynman. „Feynman munkássága és eredményei abszolút az élen vannak a világ legnagyobb felfedezései között.” De Angéla példaképei között megemlíti két korábbi mentorát, Tombácz Etelka és Zrínyi Miklós professzorokat is, akiknek óriási szerepe volt tudományos pályáján. 

Amikor kedvenc sci-fijéről kérdezzük, Angéla a Gattacát választja: mert megmutatja, hogy a kemény munka kifizetődő, és a társadalom nem írhatja elő hova jutunk, az csak rajtunk múlik. Ezért is üzeni a jövő kis tudósainak, hogy járjanak nyitott szemmel, és ne hagyják kiölni magukból a kreativitást. „Játsszatok, mert közben megismeritek a világot. Nevessetek, táncoljatok sokat, és mindenben lássátok meg a szépet.” 

Angéla háta mögött már számtalan siker van, elégedett a karrierjével, de az új kihívások napról napra még több örömöt nyújtanak. „Sosem gondoltam volna, hogy Bolyai-ösztöndíjas leszek, 38 évesen docens, vagy hogy ilyen szuper diákjaim lesznek, és én leszek a doktori témavezetőjük.” De azért hozzáteszi: néha jól jönne neki is egy olyan időnyerő, mint amilyen Hermionénak van.