Tengerparti nyaraláskor a turisták előszeretettel hajóznak ki a tengerre, ahol a tömegtől távol nyílik lehetőség a fürdésre, napozásra, sőt a ritkán látott állatok között búvárkodni is lehet. A páratlan élmények mögött azonban megbújik egy olyan környezeti probléma is, amelyről a hétköznapokban alig ejtünk szót.

Bár sokan úgy képzelik, hogy a tenger mélyén végtelen csend honol, valójában ennek épp az ellenkezője igaz. Zuhogó eső, lecsapó villámok, megtörő hullámok, reccsenő jégtáblák, földrengések, vulkánkitörések és különféle tengeri élőlények – mind-mind a vízalatti hangkavalkád forrásai lehetnek, és akkor még a növekvő emberi jelenlétből származó mesterséges hangok nem is kerültek górcső alá. Ráadásul ezek a legkülönfélébb eredetű hanghullámok a tenger mélyén ötször gyorsabban haladnak, mint légkörben terjedő testvéreik, és (részben a kevesebb akadály miatt) azoknál lényegesen nagyobb távolságra is eljuthatnak. 

Mindezek ismeretében könnyen belátható, hogy ezek a zajkeltő tevékenységek befolyásolják a vízben élő állatok hallását, kommunikációját, mozgását és élettartamát, ám a pontos részletek még csak néhány faj esetében ismertek. 

A kutatók kiderítették például azt, hogy a zajoknak jobban kitett rákok jóval agresszívebben viselkednek, mint csendes környezetben élő társaik, míg egyes halfajok zajos körülmények között a ragadozók támadásaira is kevesebbszer és kevésbé gyorsan reagálnak, sőt akár megszokott ívóhelyüket is teljesen hátrahagyhatják.

Szerencsére vannak olyan kutatók is, akik már a megoldáson dolgoznak. Az elmúlt években derült ki például az is, hogy a csónakokkal, hajókkal és uszályokkal való tompítatlan ütközés azért okozza évi száz lamantin vesztét, mert ezek a tengeri emlősök egész egyszerűen nem hallják a járművek közeledését, így kikerülni sem tudják őket. Míg ugyanis a lamantinok hallása különösen 16 ezer és 18 ezer kilohertz között kiváló, az elhaladó hajók motorzaja teljesen más frekvenciájú: 0,05 és 0,8 kilohertz közé esik. Ezzel a fontos információval felfegyverkezve a szakértők kifejlesztettek egy speciális lamantinriasztót, mely kizárólag a Floridában igen népszerű emlősök számára hallható frekvencián jelez, ha hajó közeledik. 

Az éles teszt drámainak bizonyult: amikor a hajók riasztó nélkül közeledtek a lamantinok felé, az állatok 95 százaléka semmit nem tett annak érdekében, hogy elkerülhesse az ütközést, ahogyan korábban sem. Az innovatív eszköz beüzemelésével azonban a lamantinok 95 százaléka már akkor irányt változtatott, amikor a hajó még átlagosan 20 méter távolságra volt. 

A hanghatásokat csökkentő technológiai innovációk és a hajózási szabályozások szigorítása mellett tehát az érintett fajok viselkedésének minél pontosabb megismerése is segíthet abban, hogy a hangszennyezés biológiai sokféleséget érintő drámai hatásai csökkenhessenek.