Visszatértek a farkasok, nő a biodiverzitás

Jó hír, hogy Magyarországon az Északi-középhegységben újra megtelepedett a szürke farkas és az eurázsiai hiúz, északkeleten pedig egyre több a barnamedve.

Márpedig ahol ezek az állatok táplálékot találnak és meg tudnak maradni, ott hozzájárulhatnak az adott hely biodiverzitásához és ahhoz, hogy az erdők természetszerűbbé váljanak, írja a Qubit. A visszatérés oka az lehet, hogy a zsákmányállatok (a vaddisznók, az őzek és a gímszarvasok) állománya nő, illetve az orvvadászat és a gyérítés is tiltott vagy büntetett tevékenységnek minősül.

A huszadik század végén Robert Paine biológusnak sikerült a kaszkádhatás, vagyis a lépcsőzetes hatások jelenlétét bizonyítania. Ez azt jelenti, hogy az általa vizsgált terepen, vagyis a vízi ökoszisztémákban a tengeri csillagok, mint ragadozók ugyanolyan fontos szerepet töltenek be a sünök és kagylók állományának szabályozásában, mint bármelyik másik faj. A természetes ragadozók nélkül ugyanis a biodiverzitás is veszélybe kerülhet.

Az ökoszisztémákban a szabályozó hatással a konzervációbiológia foglalkozik. Ahogy a cikkben is írják, a lentről szabályozódó állomány vagy rendszer működésében a növények (vagyis a “termelők”) töltik be a legfontosabb szerepet. Az állományszabályozás másik esetében a táplálékpiramis csúcsán lévő ragadozók a növényevők, vagyis a zsákmányolással fejtik ki a hatásukat a népességre (például amikor a farkas mint csúcsragadozó zsákmányszerzéssel és így a prédafajokban keltett félelmrézettel csökkenti a szarvasállományt. A szarvasállomány fogyásával pedig könnyebben regenerálódnak a facsemeték, így a fák hasznot húznak a farkasok jelenlétéből.

2020. november 2.