Napjainkban az urbanizáció folyamata igen jelentős méreteket ölt: egyre több falu válik várossá, nagyváros pedig metropolisszá. E hatás miatt soha nem látott mértékben nő a városok lakossága, melynek eredményeként 2050-re planétánk népességének 70 százaléka lesz városlakó.

Ennek velejárója, hogy az épületek magassága és összterülete is növekszik, a zöldfelületek száma és mérete ugyanakkor csökkenő tendenciát mutat. Mindez az épületek fűtésével és a járművek használatával együtt jelentős negatív hatást fejt ki a levegő minőségére és a helyi klíma alakulására, így nyaranta a hőségriadók, telente pedig a levegőszennyezettség problémaköre határozza meg a városi élet mindennapjait.

Weisz Szilvia, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem volt hallgatója kutatómunkája során arra kereste a választ, hogy a hazánkban még újszerűnek számító zöldhomlokzatok telepítése hogyan javíthatná fővárosunk környezeti állapotát.

Megállapította, hogy a légszennyezettség és a városi hősziget-hatás mértéke az Erzsébet tér, a Teleki László tér és a Kosztolányi Dezső tér 300 méteres környezetében a legkritikusabb, az elemzéseket tehát az itteni adottságoknak megfelelően végezte el. Kiderült, hogy a három zónában mintegy 8.000 m² felület lenne alkalmas zöldhomlokzat telepítésére, mely együttesen 9,35 tonna szálló por (PM10) és 8 tonna nitrogén-dioxid éves megkötésére lenne képes.